Nagykőrös városa Pest megyében fekszik, és a Duna-Tisza közének egyik legpatinánsabb települése. Körülbelül 80 kilométerre találjuk országunk szívétől, Budapesttől, az Alföld területén. Nevét természeti adottságainak köszönheti, ugyanis a város mintegy 35 százaléka erdő, és egyik uralkodó fajtája a kőris fa, amely a város címerében is látható.
Mi ez?
Ez itt Nagykőrös. Szeretjük felfedezni mindig azt a területet, ahol éppen járunk, ahol klímát szerelünk, vagy éppen karbantartunk. Magyarország szép, számos izgalmas helyen járhatunk, vétek lenne nem megismerni azt, ahol éppen vagyunk. A mai rohanó világban gyakran elfeledkezünk azokról az értékekről, kincsekről, melyekkel kis hazánk megajándékoz minket. Mi nem csak a munkánkban leljük örömünket, hanem szívesen bővítjük természeti és földrajzi ismereteinket is.
Őskori kezdetek
Nagykőrös történelme időtlen-időkig nyúlik vissza, ugyanis mostani területét már az őskorban is lakták. Első írásos emlékünk a városról 1266-ból való, amikor is egy oklevélben Kalánkőröse néven említették, hiszen a hajdani Bor-kalán nemzetség erdejét képezte a terület. 1276-ban pedig már nemcsak mint erdő, hanem mint lakott terület, falu is szerepelt egy pápai megerősítésben. Nagykörős mai területe már a honfoglalást követő időkben is a Bor-kalán nemzetséghez tartozott, azonban a tatárjárás sajnos a határában lévő kisebb falvak legnagyobb részét elpusztította.
A városi cím megszerzése
Először I. Lajos király adományozott a település számára mezővárosi rangot, amely a történelmi Magyarországon egy kiváltságokkal felruházott települést jelentett: a legfőbb privilégiumot maga a vásártartási jog jelentette. A török uralom ideje alatt a khász városok számát gyarapította. Ezt a rangot az a település kaphatta meg, amelyek évi jövedelme elért egy bizonyos összeget, és ennek köszönhetően a török pusztítások sikeresen megkímélték.
Az autonómia örömei
Látkép a mai, gyönyörű Nagykőrösről
Nagykőrös városa a 18. Században a viszonylagos autonómia örömeit élvezhette, hiszen a sikerült megváltania magát a földesuraitól. Virágkorát at 1848-as forradalom után élte, és az 1850-es évek közepétől megindult a vasúti közlekedés is Pest felé.
A véres népzavargások időszaka
Az 1860. év végén azonban káosz alakult ki a városban, ugyanis több, mint félezer nagykőrösi polgár nekirontott a pénzügyőrségi kaszárnyának, ahol súlyos rongálást hajtottak végre: ajtókat, ablakokat betörték, megverték a pénzügyőröket, leszedték a császári sasokat az épületekről, valamint a helyi zsidók ablakait is tönkre tették. A zavargások kiváltó oka a dohányárusítás korlátozó szabályainak betartatása volt, ugyanis két embert letartóztattak a pénzügyőrök tiltott árusítás miatt. Ezennel nem is ért véget a lázongás, ugyanis 1861 év elején ismét megrohamozták a városházát, és még nagyobb rombolásba kezdtek. Több halálos áldozattal, és számtalan sebesülttel zárult az hírhedt nap Nagykőrösön.
A Nagykőrösi Konzervgyár
Az 1890-es évek előtt megépült a városban egy szeszfőzde, amelyből később, a XX. században az egyik legjelentősebb ipari létesítmény vált: a több, mint száz évig fennálló Nagykőrösi Konzervgyár.
Napjainkban
A második világháború véres, kíméletlen pusztításai szerencsésen elkerülték a várost és minden épületét, így nagyobb restaurálásokra ezt követően már nem volt szükség. Napjainkra Pest megye egyik legszebb, és legnyugodtabb városa lett, gyönyörűen rendben tartott főtérrel, számos látnivalóval, és nevezetességgel, amely az év bármely szakaszában kiváló úticélt jelent.
Nézzen körül klímáink között »
